Bőrönd
Levágott rózsafejektől rozsdálltak az azbesztlapok.
Gondolatban összehajtogatod a kertet,
hogy bőröndödbe gyömöszöld.
Gondolatban minden reggel megöntözöd.
Még nedves a muskátliföld, a rózsatövek se bírják.
Apád szerint a metszőollót is rosszul fogod.
Az udvarlódra haragszik, aki este bemászott.
A kutyája elfelejtett ugatni. Amikor egészen öreg lett,
emberségből akarta kinyuvasztani.
Becsomagolod a kutyaugatást, a zörgő kerítésléceket.
A cipzár félúton szétreped.
Hiába ültél rá, hiába húztad egyenesre.
Azon gondolkozol, elzártad-e a tűzhelyt.
Ez nem a mindent betöltő gőz.
A repülő levegőbe írt kondenzcsíkja,
amit a földön megszaggat egy meztelencsiga.
Birs
Nem érzek gusztust a kettéfűrészelt birsre,
ami a reggelizőasztalon pihen. Mindig mondom,
bárdra lenne szükség a sütőtök szeleteléshez.
A verandáról beáramlik a fény, árnyékot vetve a házra.
Te a piros járólapokon fekszel alaktalanná nyújtózva.
Egy kismadár csőrével kopogtatja a műanyagtetőt,
visszhangozza az esőcseppeket. Kint ülünk,
mintha vízesésbe burkolóznánk.
Ez a reggel, mintha kockacukor oldódna fel
a kávéscsészében.
Csakhogy nem esik az eső.
Lábujjaink egymás felé csúsznak az asztal alatt.
Öreg fákként vagyunk tanúi a tavasznak.
Leveleink alatt sárgán, ráncosan izzik a nap, mint a birs héja.
Borító: Unsplash